A 21. században a legfontosabb üzenet, hogy minden ember felelős minden emberért. Egyetemesen kell hát gondolkodnunk, nincsenek egymástól elszigetelt, lokális rendszerek és szabályok. És mégis az életünk lokálisan zajlik, a leghatékonyabban cselekedni lokálisan tudunk. A veszélyek – és a lehetőségek – azóta többszörösükre nőttek. Ugyanígy a felelősségünk, globálisan és lokálisan egyaránt. Ezért jött létre a Kék Bolygó Alapítvány.

„Sine praeteritis futura nulla”, múlt nélkül nincs jövő – mondja a latin közmondás. Az a világ, amelyet öröklünk és amelyet építünk, az nemcsak a jelenünket, de a jövőnket is befolyásolni fogja. Ezért korunk emberének hallatlan nagy a felelőssége abban, hogy hogyan változtatja meg a világot. Az általunk átépített földnek, amelyet örökül kapnak utódaink, szolgálnia kell földünk lakosságát.

Úgy vélem, hogy a Föld Charta nyilatkozat felhívása még sohasem volt ennyire aktuális: „A közös sors a történelemben korábban soha nem tapasztalt módon arra szólít bennünket, hogy új kezdetekre törekedjünk. (…) Legyen olyan időszak a mienk, amelyre úgy emlékeznek majd, mint amelyben újjáéled az élet megbecsülése, erős elhatározás születik a fenntarthatóság elérésére, felgyorsul az igazságosságért és a békéért folytatott küzdelem, és örömmel ünneplik az életet.”* Számomra a fenntarthatóság elsősorban a termelési és fogyasztási szokások megváltoztatását jelenti. Hiszek abban, hogy létezik a személyes döntéseinek önmagára és környezetére vonatkozó következményeit átgondoló, környezettudatos polgár. Valójában szinte minden hétköznapi cselekvésünk egyfajta erkölcsi értékválasztás is. A magam részéről az erre irányuló társadalmi tudatformáló, oktató-nevelő tevékenységet tartom az Alapítvány legfontosabb tevékenységének.

*Ferenc pápa „Áldott légy” enciklikája 121. oldal 207., kiadó: Szent István Társulat, 2015.