Miért is baj egy pár tizedes csökkenés?

Miért is baj egy pár tizedes csökkenés?

Miért is baj egy pár tizedes csökkenés? 1024 683 Kék Bolygó

A klímaváltozás láthatatlan, mégis súlyos károkkal járó problémákat okoz. Az ilyen típusú bajok közvetlenül talán még kevésbé észlelhetőek, de több jel is a veszélyre hívja fel a figyelmet. Az egyik ilyen jelenség az óceánok savasodása. Gyakornokunk, Dániel Béla írása.

A globális felmelegedés témájának feldolgozása során a legtöbb kérdés mindig az üvegházhatású gázok kibocsátása körül forog. Arra keresi mindenki a választ, hogy hogyan lehetne hatékonyan csökkenteni a légköri CO2 mennyiséget, hogyan lehetne azt elvonni onnan. Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik az óceánok savasodása is.

A szén-dioxid levegőből való kivonására sok új találmány és megannyi próbálkozás született már, de az egyik legsikeresebbnek továbbra is maguk a tengeri vizek bizonyultak.

Az elmúlt párszáz évben az óceánok a szén-dioxid 30%-át vonták ki a légkörből. Ilyen mennyiségben kevés dolog tudja tisztítani a levegőt, de vajon kijelenthető-e az is, hogy megvan a megoldás?

A válasz sajnos nem.

A fentebb említett adat alapján egyértelmű, hogy a vizek ezen képessége nélkül a jelenleginél is rosszabb helyzetben lenne a Föld. A vízben feloldódó szén-dioxid közvetlenül az emberi fajnak segítség, ugyanez a folyamat azonban a vízi életvilágnak hatalmas károkat okoz.

A vizek pH értéke az, amely segíthet megérteni a problémát. Ez a mennyiség jellemzi egy adott oldat kémhatását (savasságát vagy lúgosságát). A tiszta víz pH-értéke 7, ennél kisebb érték azt jelenti, hogy az adott oldat savas kémhatású, a lúgos kémhatású oldatok pH-ja pedig 7-nél nagyobb. Az 1700-as évek alatt az óceánoknál ez 8.2-es értéket vett fel (napjainkban 8.1), amely viszont nem a standard átlag, hiszen a bolygó hosszú évmilliói alatt ez a szám nem volt állandó. Ahogy melegedett a légköri hőmérséklet, úgy csökkent a vizek pH értéke, ahogy pedig hűvösebb lett, úgy lett lúgosabb az óceán. Ez nagyjából plusz-mínusz 0.2-es változást jelentett összességében.  Az ipari forradalom óta az óceán 0.1-el lett savasabb, ami ránézésre nem tűnik nagy változásnak, de ha a mérés mögé nézünk, már jobban érthető, miért is drámai a változás.

Amíg az évmilliók alatt a 0.2 tizedes változás életszerűnek mondható, amelyhez az élővilág tud alkalmazkodni, addig ehhez képest a mindössze 200 év alatti 0.1 tizedes csökkenés rendkívül nagy. Az óceánok így csaknem 30%-kal lettek savasabbak az elmúlt bő 200 évben!

Az óceánok savasodásának látható jelei is vannak. A parti tarisznyarákok páncéljai sebezhetőbbek lettek, az érzékszerveik is gyengébben működnek az utóbbi években.

A tudósok modellezése alapján ezeknek a folyamatoknak csak jóval később kellett volna elkezdődniük, de az óceánok élővilága már most is érzi az elmúlt évszázadok lenyomatát. Hasonló a helyzet a korallok fehéredése esetén. A partmenti vizek melegedése és a pH érték csökkenése miatt a korallok színét adó algák kilökődnek, így csak a halott korall mészváza látszódik. A fehér színű korallok képe pedig be is járta az egész világot.

Azért is fontos odafigyelnünk a savasodás mértékére, mert egy komplex táplálékláncról beszélünk, amelynek a csúcsán az ember áll, így végül a tengeri ökoszisztéma változásai mindenkit érintenek akár közvetlenül, akár közvetetten is. Ismert tény például az, hogy a savasodás emelkedése miatt a halak szaglási képessége gyengül, ami elengedhetetlen a tájékozódásban és táplálékszerzésben. Ismert tény az is, hogy habár a savasabb víz az algák szaporodásának kedvez, más fajok számára ez a folyamat végzetes lehet.

A savasodás nagyban veszélyezteti a meglévő tengeri ökoszisztémát, ez pedig egy olyan kockázat, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az óceánok jövője tehát rendkívül fontos kérdés, hiszen a következmények társadalmi, szociális és gazdasági problémákat is okozhatnak. Egyrészt a levegőben lévő oxigén 50-80%-a az óceánokból származik, figyelni kell tehát a fő oxigénforrásra. Másrészt pedig az óceánok szén-dioxid elnyelő képessége a jövőben csökkenni fog, ami miatt újabb korrigálásokat kell tenni és javulást kell elérni a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének érdekében.

A kérdés megoldására több javaslat is létezik, az egyik pl. több tengeri növény ültetése, mert ezek telepítése segíthet a savasodás megállításában. Ilyen növény többek között a tengeri fű, ami egy kutatás szerint segíthet a korallok megmaradásában és növekedésében. E mellett pedig van olyan ötlet is, miszerint a megoldás a szénkibocsátások lekötése, és tárolása a mélytengeri tengerfenékben.

A legnagyobb kérdés viszont a savasodás kapcsán továbbra is az, hogy hogyan lehet még jobban csökkenteni a kibocsátást akkor, amikor az óceánok kevesebb szén-dioxidot fognak felvenni a levegőből.

Az előrejelzések alapján az óceánok savasodásának mértéke akár 0.4 tizedes is lehet az évszázad végére. Ahogy Ko Barett, az IPCC alelnöke fogalmazott, „Az óceán úgy működik, mint egy szivacs, elnyeli a hőt és a szén-dioxidot, hogy szabályozza a globális hőmérsékletet, de nem tudja tartani a tempót”.

A mostani koronavírus okozta társadalmi-gazdasági helyzetben az ÜHG -kibocsátás mértéke kevesebb figyelmet kap, ahogy az óceánok helyzete még kevesebbet.  A vírus a megoldandó „mai közös probléma”, míg az óceánok a jövő gondjának tűnnek a jelenlegi helyzetben. Az adatok azt mutatják, hogy a vírus kevés pozitív hatása közül az egyik az, hogy az energiával kapcsolatos CO2 kibocsátás 7%-kal csökkent, ami az egyik legnagyobb mért csökkenés a modern történelem során. Biztató adat, azonban majd a vírus utáni időszak adatival is érdemes lesz összevetni ezt a csökkentést.

Az óceánok savasodása tehát rendkívül fontos probléma, és sokkal komplexebb annál, minthogy bárki figyelmen kívül hagyja és csak a klímaváltozás egyik egyszerű velejárójának tudja be azt. Az óceánok ökoszisztémájának védelme létfontosságú kérdés, és talán a fenntarthatóság elérésének egyik legfontosabb sarokpontja. Az óceánok savasodásának enyhítésével sokkal közelebb kerülhetne a Föld a klímavédelmi célok betartásához, és a globális felmelegedés megállításához.