Van-e ok pánikra a klímavédelem kapcsán 2020-ban?

Van-e ok pánikra a klímavédelem kapcsán 2020-ban?

Van-e ok pánikra a klímavédelem kapcsán 2020-ban? 1024 657 Kék Bolygó

A 2020-as évet nem úgy tartják majd számon a történelemkönyvek, mint az az esztendő, amelyben az ismert világ problémáiból néhánnyal kevesebb lett volna, sőt! A koronavírus okozta járvány újabb frontot nyitott a klímavédelem terén, viszont eközben háttérbe is szorította a globális felmelegedés okozta gondokat – a közéleti vitákban legalább is. Kell-e tehát pánikolnunk vagy még időben vagyunk.

Az elmúlt években egyre több nemzetközi összefogás született annak érdekében, hogy elkerüljük a globális felmelegedés okozta károkat, amelyet rengeteg tudós és szakember prognosztizál. Az eddigi legnagyobb mérföldkő a 2015-ben aláírt Párizsi Klímaegyezmény volt, ami a globális átlaghőmérséklet növekedést +2 Celsius fok alá kívánja szorítani[1]. Ehhez hasonló nagyvolumenű terv januárban az Európai Unió Bizottsága által beterjesztett European Green Deal volt. E mellett pedig nemcsak kormányok, de a civil szférában is rengeteg szereplő dolgozik a közös ügy érdekében kezdve az alapítványoktól, ifjúsági mozgalmakon keresztül Greta Thunberg-ig bezárólag (róla majd később szót ejtünk). Ezen események sorozatát akasztotta meg valamelyest az idén a problémák sorát domináló koronavírus. A tavasz folyamán több iparág is vissza kellett, hogy vegye a termelését, minek okán a légszennyezettség visszaesett, így kaphattunk olyan képeket Indiából, Kínából vagy más helyekről, amiken építészeti remekművek igazi pompájukban- ezúttal turisták nélkül láthatók.

A kérdés viszont az, volt-e egyáltalán hatása a széndioxid-kibocsátás hirtelen csökkenésének a klímavédelemmel folytatott harcban?

Volt is, meg nem is.

A Nature Climate Change szakfolyóiratban megjelent tanulmány pontosan ezzel a kérdéssel foglalkozott még májusban. Az írás akkor jelent meg, amikor a legtöbb országban bizonyos mértékű korlátozó rendelkezések már hatályban voltak, és az összegyűjtött adatok alapján vizsgálták meg a széndioxid-kibocsátás mértékét napi átlagra lebontva.[2] A leállás szemmel is látható volt: a munkanélküliségi ráták a világ minden pontján emelkedtek tavasszal, de az adatokban látványos a piac nagyságának csökkenése.

Az 1.a grafikonra tekintve jól látható, hogy a széndioxid-kibocsátás szinte folyamatosan emelkedik az 1970-es évektől. Ha viszont a legutóbbi évet nézzük, látjuk, hogy kezd laposodni a görbe – amelyet a koronavírus alatti időszakban megtanultunk, hogy jót jelent-e.

Global-daily co2 emission

A tanulmány arra jut, hogy a napi átlagos széndioxid-kibocsátás 2020 áprilisára 17%kal csökkent a 2019-es átlaghoz képest és a legnagyobb visszaesés alatt az országokat egyenként tekintve 26%-os csökkenés volt megfigyelhető. A kutatók pesszimista becslései alapján 2020-ban 2 és 7% közötti ember által okozott kibocsátáscsökkenés várható, ugyanez az érték optimista becslések szerint 3 – 13% közötti értéket vesz majd fel. Bár a megújuló energiaforrások egyre inkább elérhetővé válnak, egyre gazdaságosabbak és egyre vonzóbbak, az emberek energiaigényének növekedése miatt a zöldenergia általában kiegészítésként csatlakozik az országok energiamixébe és nem a fosszilis anyagokat kiváltva.[1]

 

Egy májusi National Geographic írás[2] pedig rá is mutat arra, hogy a fenti táblázat, mely a napi átlagot veszi alapul, miért is támaszthat bennünk hamis eszméket. 2020 májusában 418 ppm (milliomod rész) széndioxid-koncentrációt mértek, amely rekordot döntött, hiszen soha nem mértek ilyen magas koncentrációt a történelemben. A látványos visszaesés ellenére az átlagos CO2 koncentrációban alig érzékelhető csökkenés, mert a CO2 nem „tűnik el” ilyen hamar a légkörből. A CarbonBrief adatai alapján a visszaesés nélkül 418,4 ppm lett volna az érték[3], a különbség tehát nem jelentős.

 

Ahhoz viszont, hogy még így is ilyen csekély mértékű kibocsátáscsökkenést érjünk el, sok vállalat le kellett, hogy állítsa a működését, ami természetesen több embert mentett fel a munka alól, és így sok ember vált munkanélkülivé. Vegyünk egy egyszerűen megfogható példát, a repülést.

A turizmus sok ország számára kiemelt fontosságú munkahelyteremtési lehetőség, a repülés pedig ennek a fő motorja. A légiközlekedésre épülő ipar az elmúlt 15 évben folyamatosan növekedett, ebben az évben azonban hatalmas veszteségeket szenvedett el sok vállalat, amely a Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség (IATA) becslése szerint összességében akár a 250 milliárd dollár is meghaladhatja.

Azonban ahhoz, hogy megértsük, miért is nem lett az eddig nem látott mértékű csökkenés releváns a károsanyag-kibocsátás szempontjából, meg kell, hogy nézzük, mekkora szeletért is felelős a légiforgalom a Föld összes károsanyag-kibocsátásáért. A repülés a világon 2, az EU-ban 3%-át teszi ki az ember által okozott károsanyag-kibocsátásnak összesen.[4] Látható tehát, hogy fontos iparágat sújtott a vírus, de ez kibocsátás szempontjából – bár ez is haladás –, nem képezi a legnagyobb szeletét a károsanyag-kibocsátásnak.

Fontos, hogy nemcsak a gazdasági élet szereplői dolgoznak a fenntarthatóság érdekében, de más is felelősséget vállal a klímavédelem terén. Állami és államközi szereplők is sokat tesznek a globális felmelegedés megállításáért, legutóbb épp az Európai Parlament fogadott el egy klímatörvényt. Ezen résztvevőkön túl pedig vannak olyan szereplők is, akik nagy hírnévre tettek szert, bár a teljesítmény mérőfoka itt már kérdéses.

Greta Thunberg neve talán senki előtt nem ismeretlen: a most 17 éves svéd klímaaktivista arról lett ismert, hogy szokatlan hangnemben beszél döntéshozókról, döntéshozókkal és vonja felelősségre nagy nemzetközi intézményekben őket, mint pl. az ENSZ Közgyűlésén, vagy akár az Európai Parlamentben.

Maga a klímaaktivizmus nem új jelenség. Az 1980-as években kezdett megjelenni a zöldkérdés már a „nagypolitikában” is, és ezzel együtt több egyén és csoport is véleményt nyilvánított a témában. Önmagában a téma felvetése és társadalmi viták generálása fontos eleme a megoldásnak, de korántsem az egyetlen és korántsem jelent önmagában megoldást. A megoldás részét ugyanúgy képezik az államok, és kiemelten a gazdasági szféra is.

Ebben a világban, ahol az innováció és a piac fogalma ilyen közel áll egymáshoz, egyértelmű, hogy a zöld vállalatok jelentik majd a megoldást, és itt kapcsolódnánk vissza a Greta Thunberg jelenséghez.

Nem kérdés, hogy vízkészleteinkre nagy figyelmet kell fordítani, hogy az állatfajok eltűnése mindenképp egy „szegényebb” világot hoz és az sem kérdés, hogy a globális átlaghőmérséklet 2 Celsius fokos növekedése beláthatatlan károkat tud okozni.[5] Azonban a pánikkeltés ilyen szempontból nem biztos, hogy a megfelelő hozzáállás. A pánikkeltés legfeljebb csak gyors, de nem átgondolt lépésre tudja sarkallni a döntéshozókat.

A fenntarthatóságot megkövetelő döntések megfontolt, de határozott döntést kívánnak meg. Ez egy olyan folyamat, ahol a károsanyag-kibocsátást csökkenteni kell, de közben a munkahelyeket megtartani és profitot realizálni a vállalatoknak – amiből a munkavállalókat is tudják finanszírozni. Ne feledjük, bizonyos lépések munkahelyeket fognak megszüntetni, és ezeket pótolni kell. Az ilyen döntésekhez muszáj megfontolt és kimért döntéseket hozni, nem lehet hibázni, mert a tét sok ember megélhetése.  Az új munkahelyek teremtésére viszont nemcsak vágy van, hanem terv is. Az International Labour Organization 2018-as elemzése alapján a körforgásos gazdaságban nagy igény várható a fenntartható munkahelyekre  és a képzett munkavállalókra 2030-ra.[6] A piac működése pont az a folyamat, ami miatt a zöldátállás egyre gyorsabb minden iparágban, és ez az átállás nem lineáris, hanem exponenciális.

 

Nem kérdés tehát, hogy az adatok negatív rekordokat döntenek – és fognak is még pár évig.

A megoldáson mindenesetre az országok többsége dolgozik és joggal bízhatunk abban, hogy az iparágak zöldre váltása már csak a piacok profitorientáltsága miatt is a fenntarthatóság irányába tereli a szereplőket.

 

[1] https://www.nature.com/articles/s41558-020-0797-x
[2] https://www.nationalgeographic.com/science/2020/05/plunge-in-carbon-emissions-lockdowns-will-not-slow-climate-change/
[3] https://www.carbonbrief.org/analysis-what-impact-will-the-coronavirus-pandemic-have-on-atmospheric-co2
[4] https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0959652620330456
[5] https://climate.nasa.gov/news/2865/a-degree-of-concern-why-global-temperatures-matter/
[6] https://www.ilo.org/global/publications/books/WCMS_628654/lang–en/index.htm

A honlapon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk, melyet a honlap használatával tudomásul veszel.